2009. május

Hehe, ha már a múltkor nosztalgiáztam, akkor most egy kicsit nagyobbat ugrom vissza az időben. Olyan 15 évet mondjuk.:) Furcsa belegondolni, hogy már ilyen távlatokban is vannak élményeim és emlékeim, öregszem, nincs mese.:) Na, a képen én vagyok, és drága Muki kutyám, akit a látszat ellenére nem fojtogatok.:) A fogaimat elnézve olyan 8-9 éves lehettem, akkoriban volt divat a matrózcsíkos póló is, azt hiszem.:D A frufrumról inkább nem is beszélek...

Memento Móni...:]

ALOHA!

Végre bejelenthetem a nagy hírt!:) Nincs többé SPSS!:D Pezsgőbontás, konfettizápor, igen, megcsináltam!:D Persze ez még nem zárja ki, hogy a hátralévő 3 vizsgámon nem bukom meg szépen, de azt mutatja, hogy igenis vannak még csodák...:)

ALOHA! :]

Na, csak gyorsan írok pár sort, mivel mutatnom kell valami egészen vicceset...:D Azért a sok szivatás között legalább némi humorérzékkel is találkozom a Pázmányon, legalábbis a szaktársaimat érintve.:) Csütörtökön az alábbi plakát fogadott a tanszéken.:D

Íme: (kattints, és nagyobb lesz)

Tegnap pedig DM buliban voltunk. Vicces volt, hogy a Club Cool nevezetű helyen előttünk 1-2 órával még nagyban ment a tinidiszkó, amiről véleményt most nem formálok... Aztán hipp-hopp átvedlett a hely egy jó kis new vawes, industrialos, dark electros mulatsággá. Kellőképp megünnepeltük Dave Gahan 46. szülinapját, azt hiszem.:]

ALOHA!

No, próbálok összeszedni pár gondolatot, amik az elmúlt blogolásmentes időszakban formálódtak...:]

1. Mint látható is, megkezdődött a visszaszámlálás. Alig két hónap, és újra itt a nagy nap. Visszaolvastam a 3 évvel ezelőtti koncerttel kapcsolatos bejegyzésemet. Érdekes, hogy azóta mennyit változtam, de a helyzet is változott. Remélhetőleg az idei koncertet felhőtlenül boldogan élvezhetem majd.:) Majd utána elárulom, hogy így volt-e, elkiabálni nem szeretném.:)

2. Apropó, változás. Volt ugye szülinap is, és persze ajándékok. Áádáámtól persze csupa felnőttes ajándékot kaptam.:D A pálmát természetesen a SpongyaBobos Monopoly viszi.:D Első játékunk közel 4órásra húzódott, és a végén már abszolút csődbe vitt játékostársam élet-halálharcát volt szerencsém szemlélni, egészen addig, amíg teljesen nullára nem vittem.:D

Mókás volt, mondhatom.:P

3. Aztán. Előkerestem régi-régi képeket a gépemen, a polcomon stb. Némelyeket már el is felejtettem, érdekes, pedig az embernek mindig vannak olyan pillanatai, amiről tudja, hogy soha nem fogja elfelejteni, de közben mégis. És nem is olyan könnyű összeszedni a részleteket. De hagyom is a filozofálgatást.

(Ez lettem volna én kb. 5 éve maci változatban.:] by: Erika)

Megtaláltam egy olyan képet is, amit szegény fürdőszobánkról készítettünk Erikával évekkel ezelőtt, jobban mondva a mosógépről, aminek tetején hajfesték-csata maradványai láthatók (még ma is…).

Sose volt szokásunk ilyen „csajos” dolgok művelése, de a hajfesegetés az más.:) Furcsa belegondolni, hogy azóta mennyi minden történt, és habár akkoriban is már igazán felnőttnek gondoltuk magunkat, közel sem voltunk azok.:) természetesen azóta majdhogynem steril állapotok hátrahagyásával vagyok képes a hajfestésre.:] Nincs mese, gyakorlat teszi a mestert...:D

No, de mindegy…

4. Balhé. Hörcsögök…

Mikor megérkeztek az én drágaságaim, a kezdeti idegenkedésen kívül semmi gond nem volt velük. Aztán Marxi öntudatára ébredt, és próbálta magáévá tenni szerencsétlen Engelst (Frici), aki akkoriban még a nemi érés előtti állapotában halálra rémülve mentegette hátsó felét a másik szőrgombóctól… Idővel rájött a szentem, hogy itt nincs sok remény vágyai beteljesülésére, ezért alább is hagyott a lelkesedése, bánatát azóta is kajába fojtja.:]

Volt azonban egy következő stádium is, amikor a kicsi is belépett a férfiak klubjába, és elkezdődtek a territóriumért vívott harcok. Idővel ez is lecsengett, és nyugodtan alukáltak egymás hegyén-hátán, mint a jó testvérek.

Csakhogy…

A minap eléggé eldurvult a helyzet, Marxi ugyanis begőzölt valami miatt… Talán már nem elég neki a kaja… vagy nem elég neki a hely, mindegy, de nekiállt terrorizálni az aprólékot, ami a végére már nem is volt annyira komolytalan, mint gondoltuk…

Ezért drasztikus megoldásra szántuk el magunkat… Nem, nem lett vacsi Marxiból, habár amilyen nagy már, még jól is laktunk volna belőle, sőt, két pár kesztyű is kijönne a bundájából…(ez persze csak vicc, és abból is szörnyű, de tényleg óriási már) A megoldás a szegregáció volt… Marxi, mivel ő volt a rossz, büntiből felkerült a ketrec felső emeletére. Előtte persze az emelet készült el, ami szintén érdekes móka volt… Na, de így lett kétlakásos a kalitkájuk… Persze a mazochista Frici ment volna látogatni a történtek után is...

Az állapot persze csak ideiglenes volt, de mivel sem május elsején, sem az azt megelőző éjjel nincs nyitva túl sok állatkereskedés, kénytelenek voltak megszokni a helyzetet. Én meg aztán nem kockáztatok, biztos, ami biztos…

Tegnap aztán szedtem magam, elmentem, és vettem egy új ketrecet, de olyan sikeres volt a menet, hogy 10 perc alatt mindent bevásároltam, mintha csak a sarki boltba mentem volna…

Jöttem is haza büszkén, hogy a teljesen felszerelt új otthonba költöztessem az én drágaságomat, aki még nem úgy tűnik, hogy túlzottan értékelné a helyzetet… Majd megszokja…

Így lettek lakótársakból szomszédok a hörcsögeim… Persze, azért lesz látogatás meg buli együtt, de hát így jobban jártak ők is, meg én is, azt hiszem…

Na, hát sorszámozhatnék még estig, de már így is épp elég volt belőlem.:)

Majd még jövök!:]

ALOHA!